Amióta megjelentek az üzletekben a bizsuk, szinte mindenki be tudja szerezni azt az ékszert magának, amelyik megtetszik közülük. A karkötő ekkor kezdett leginkább elterjedni, hiszen nem volt anyagilag megterhelő a kiválasztott fülbevalóhoz és nyaklánchoz való darabot megvásárolni.
A karkötő viselése addig csak a felsőosztály kiváltsága volt, hiszen leginkább ők figyeltek arra, hogy ízléses, igényes és drága kiegészítőiket értékes karkötővel dobják fel. Amikor még a kézcsók is az összejövetelek része volt, akkor egy ragyogó karkötő igazán előkelővé tehette a kiválasztott hölgyet. A közép és alsó osztály ebben az időszakban csak sóvárgott eme csillogás és túlköltekezés iránt.
A bizsuk egy kis ragyogást és vidámságot hoztak az ő hétköznapjaikba is. Fizetésük töredékéért szerezhettek be egy-egy színes vagy ragyogó darabot, így ők is hasonlónak érezhették magukat az áhított ideálokhoz. Ekkor kezdtek el a karkötő díszítéséhez különböző technikákkal készült kristályokat, illetve más anyagokat csiszolni és használni, amelyek jól imitálták a gyémánt csillogását.